4. rész. Ez nem lehet igaz...

Sziasztok! Meghoztam a 4 részt! Köszönöm az 1 komit! :) Hát ez tudom hogy elég rövid lett és bocsánat de azért remélem ez is elnyeri a tetszéseteket! Lehet ez a rész kicsit zűrösebb lesz :) Bocsánat a késésért, remélem nem haragszotok! :) xoxo B.

*Emma szemszöge*

Iszonyú fejfájással tértem vissza a fájdalmas valóságba, az édes álomvilágból. Azt hittem, hogy szét fog repedni a fejem, annyira szorított belülről. Eléggé berughattam az előző este. Ó a fejfájásról jut eszembe, le kéne stoppolni, pár tablettát. A tervem egy időre viszont füstbe ment, mert még a szememet is alig bírtam kinyitni. Nagy nyögésekkel, megpróbáltam átkalimpálni magamat a hátamra. Ahogy átfordultam, hallottam egy nagy 'ahh'-t. Éreztem, hogy nem stimmel valami, mert tudtom szerint az ágy nem beszél. Kezemmel óvatosan megtapogattam, az alattam lévő dolgot. Kezemet egyre feljebb vittem, majd egy meleg, puha valamihez értem, ami egyenletesen emelkedett és süllyedt. Szemeim azonnal kipattantak, lassan megfordultam,.úgy mint egy horrorfilmben,csak az volt a különbség egy ébredező, szőke hajú, kicsit piros pozsgás arcú fiúval találtam szemben magamat. Úr Isten! Letapiztam Niall Horant? De miért vagyok én vele egy ágyban. Sőt, egyáltalán hol vagyok?- gondolatmenetemet, az zavarta meg, hogy a kissé kótyagos fejű Niall felült mellettem.
-Jó reggelt-köszönt egy ásítással tarkítva.
-Reggelt- köszöntem vissza. Láttam, hogy ő nem ivott annyit mint én ezért megkérdeztem-Niall...te emlékszel valamire a tegnap estéből?
-Meglepő, de igen.-válaszolt a szívdöglesztő mosolyával. Mi? Nem!
-És ugye mi nem...?-kérdeztem félénken.
-Nem, nem. Csak én hoztalak haza.-láttam ahogy megkeményedik az arca. Talán valami rosszat csináltam?
-Mi a baj?-próbáltam szóra bírni.
-Majd elmondom. De én ígértem neked valamit tegnap este. -mosolygo.tt kajánul.
-Mit?-vigyorogtam.
-Nem akartál eljönni a szórakozóhelyről, így megígértem, ha eljössz akkor most adok neked ajándékot. Nem fáj a fejed? -magyarázta. Az baj ha én erre nem emlékszem?
-Hát..de. Fáj.-nyögdécseltem.
-Itt az ajándékod!-felkelt, odamenr a egyik fiókhoz, és egy gyógyszeresdobozt vett ki. Visszaslattyogott az ágyhoz, majd a kezembe nyomta. Úgy megörültem neki, mint majom a farkának-Tegnap este tettem el neked.
-Köszi, köszi, köszi! Imádlak!-ugrottam a nyakába, aminek okán, persze mind ketten nevetve elkenődtünk az ágyon - Uh.. bocsi.-mondtam röhögve.
-Semmi baj. Amúgy nem kéne lemenni, mert már nem sokára dél lesz, és gondolom Louis már fönt van, és hát elég nagy zajt csaptunk, és lehet elkezd kombinálni.-magyarázta.
-Oké. De van egy bökkenő. Én még mindig a tegnapi ruhámban vagyok, szóval haza tudnátok vinni?-kérdeztem,.még mindig mellkasán feküdve, ami furcsa, de teljesen megnyugtatott, pedig nem is voltam ideges.
-Nem tudunk hazavinni.-nem épp erre a válaszra számítottam-Van egy jobb ötletem. El-nek biztosan van itt pár ruhája, Louis biztosan ad belőle.-elégedettséget olvastam le arcáról. Biztosan azért, mert ezt az ötletet ő maga találta ki. De kicsit megpróbáltam romba dönteni, hirtelen megnőtt egóját.
-Azta új Einsteinünk van!
-Hé! De amúgy komolyan, felveheted azokat.
-Köszönöm. Akkor hozol át nekem?
-Ahha. Egy perc.-majd óvatosan letolt magáról, és kiszáguldott a szobából.
A történtek miatt akaratlanul is egy mosoly jelent meg a számon. Ez a nap eddig jól kezdődik. Megtudtam, hogy Niall hozott haza, és ha ő nem lenne az utcán poshadnék valahol. És Ő tett el nekem gyógyszert. Az más kérdés,hogy letapiztam.
-Megvan!!-rontott be a szobába amitől úgy megijedtem, hogy épp hogy vissza tudtam tartani az épp feltörő sikolyomat.-Na most. Szerintem ugyanaz a méretetek Eleanorral, de azért hoztam többet. Tessék.-nyújtotta át nekem a ruhadarabokat- Gondolom nem akarsz itt akarsz átöltözni, szóval leszek olyan nagyszívű és átadom neked a fürdőszobámat, addig én átmegyek Zaynhez.
-Köszönöm szépen a ruhákat, és a nagyszívűségedet. Megpróbálok nem nagy kárt tenni a fürdőszobádban.-viccelődtem.
-Köszönöm Hölgyem.-hajolt meg előttem majd kisomfordált a szobából, és behúzta az ajtót.
Betotyogtam a fürdőbe, ami csak úgy csillogott villogott. A falak kék csempével voltak kirakva, és szinte minden a kék sínre épült. Egy plusszpont Niallnak. A kedvenc színem a kék. Gyorsan lekapkodtam magamról a ruhámat, majd beálltam a zuhanykabinba. 10 perc alatt megvoltam.Kiszálltam megtörölköztem, majd visszavettem az alsóneműmet. Kiválasztottam egy miki egeres ujjatlan felsőt, meg egy fekete simulós gatyát a ruhakupacból. Az alján találtam egy pár szürke cipőt,aztán felöltöztem. Hajamat kifésültem ugyan, de nem szárítottam meg. Nekem ez a heppem. Utálom a hajszárítókat.
Visszamentem Niall szobájába, mert gondolom az az ő szobája. Ott ült az ágyán és épp a telefonját babrálta. Épp megnyomott egy gombot, mikor nekem pár másodperc eltéréssel jelzett a telefonom. Basszus, az értesítő. Niall deljapta a fejét a zajra, mert eddig szerintem nem látott, úgy benyelte a telefon virtuális világa.
-Kész is vagy?
-Aha. Túl sokáig voltam bent?
-Nem. De mi volt ez a hang?-kérdezte. Ebből, hogy fogom kimagyarázni magamat?
-Öhm.. semmi, én nem hallottam semmit.-tettetem a süketet.
-Tudom, hogy te is hallottad. Légyszi modd már meg mi volt. Ugye összefüggésben van azza hogy most írtam twiterre?-kérdezgetett, mint valami bűnözőt.
-Igen.-sóhajtottam- Rebeka egyszer beállította nekem értesítőre, és mindig kapom az értesítőket. Nincs szívem lekapcsolni.-magyaráztam.
-Ahha és ezt higgyem is el?-kérdezte kaján vigyorral az arcán, közben pedig szemével teljesen a lelkemig hatolt, és nem engedte, hogy hazudjak. De nem is hazudtam volna, mert ez volt az igazság.
-Komolyan.-mondtam kemény tekintettel.
-Jó. Elhiszem. Amúgy mellesleg nagyon jól nézel ki.-mondta, majd szemét párszor végigfuttatta a testemen, közben pedig beharapta az alsó ajkát. Istenem, de szexi! Nem. Nem gondolhatok ilyenre!
-Öhm.. hát köszönöm szépen, de nem kéne már lemennünk?-már nagyon mehetnékem volt.
-De. Menjünk.-helyeselt, majd kinyitotta előttem az ajtót.
Én szépen lassan kiugrándoztam a szobából, majd mintha puskából lőttek volna ki lerohantam a lépcsőn, egyenesen a konyhába, ahol egy jó nagy zombikülönítményt találtam.
-Hát veletek meg mi van?-mentem oda Becca-hoz aki inkább hasonlított egy halottra, mint egy élő emberre-Látom titeket nagyon kiütött a tegnap este.
-Én hoztam őket haza, egyedül-nyomatékosította meg az utolsó szót.
-Bocsánat, tényleg. De bunkóság lett volna nem inni egy szülinapi "bulin".-magyarázkodott Sophi és macskakörmöket rajzolt a levegőbe.
-Jól van na. Rád nem tudok haragudni-ölelték meg egymást Liam-mal. Olyan aranyosak együtt.
-Gyógyszer...Kávé....Répa....-nyögdécselt Louis. Nem értettem mit akar ezzel mondani, úgyhogy közelebb mentem. Közben Niall is megjött aki a hűtő felé vette az irányt.
-Mit mondasz Louis?-simogattam meg a hátát.
-Légyszi csinálsz nekem egy..egy kávét?-majd felpillantott rám, nagy kék szemeivel amiben teljesen elsüllyedtem.
-Persze.-mosolyogtam a szempárba.
-Köszönöm-nyüszögte. Majd felállt a székből, letérdelt, majd lefeküdt a földre.
-Öhm..Louis? Te miért fekszel a földön? Mondta neked, hogy szeretethiányos?-kuncogott Harry, aki eddig szótlanul ült az egyik fehér székben. Én is megmosolyogtam kérdését, majd nekiálltam egy kávét főzni, de fél füllel hallgattam mit beszélnek.
-Nem, drágaságom, még minden nem tudok beszélni a padlóval. Egyszerűen melegem van, és a padló hideg. Remélem fel tudtad fogni.-fintorgott Louis.
-Igen értetem.-mondta Hazza, de hallottam ahogy elfolyt egy mosolyt.

*Sok kávéval és hülyeséggel később*

Egy nagy veszekedés közepén, ami arról szólt, hogy melyik fiú lenne jobb boxermodell, megszólalt a telefonom. Gyorsan előhúztam a zsebemből, és a képernyőn egy számomra ismeretlen szám jelent meg. Felvettem.
-Haló?
-Jó Napot! Maga Emma Sophia Stone?
-Igen, én vagyok. Miért? Ki maga?-kezdtem pánikba esni, ennek nem lesz jó vége.
-A tűzóltóktól telefonálok. Kigyulladt a házuk, és hát szinte teljesen leégett.-hallottam a hangjában hogy elég kényelmetlenül érzi magát. Ez nagyon szíven ütött. A mi házunk..felgyulladt? Az lehetetlen..
-Hölgyem? Itt van még?
-Igen, itt vagyok. Köszönöm az értesítést. Viszlát.-majd kinyomtam a telefont.
Meredten bámultam magam elé. Ez lehetetlen. L-E-H-E-T-E-T-L-E-N! Se én se Becca nem hagytunk semmit bekapcsolva a lakásban. Nem tudom elhinni.
-Hé. Csajszi, minden rendben?-kérdezte aggódó tekintettel Becca.
-Kigyulladt.-ennyit tudtam kinyögni.
-Mi? Mi van?-kérdezte most már Zayn is.
-A tűzóltók telefonáltak. Leégett a házunk.-mondtam ki teljesen higgadtan, pedig belül tomboltam.
-Ez komoly? Biztos nem néztek el valamit?-értetlenkedett Liam is.
-Nem. A miénk volt.
-És azt nem mondta, hogy miért?-ült közelebb Niall.
-Nem. De nekem van egy tippem.-ahogy kimondtam ezzel egy időben, jelzett a telefonom, hogy jött egy üzenetem. A szám ismeretlen volt. Megnyitottam.

" Szia kislány. Szerintem már hallottad a hírt, de azért én is mondom. A házatok kigyulladt. Annyira tudlak titeket sajnálni. Remélem azért nem okoztam akkora kárt. Ha nem akarod, hogy nagyobb baj történjen akkor visszajössz hozzám. Ha nem akkor vésd az eszedbe, ez még csak a kezdet, és nagyon meg fogod bánni, hogy elhagytál. Ha visszajössz akkor soha többé nem foglak bántani. Remélem azért minden okés! xoxo a TE Ed-ed"

Hát én nem tudom mit csinálok ezzel az emberrel, de nagyon megfogja bánni, hogyha a családommal és a barátaimmal packázik. Azt hiszi ugy visszamegyek hozzá, ha felgyújtja a házamat? Ez kész őrület. Soha a büdös életbe nem megyek vissza hozzá. Ez nem lehet igaz...