3. rész Egy kicsit különleges vagyok...

Sziasztok!! Meghoztam a kövi részt! Kicsit rossz, hogy nem komiztok.. :( Köszönöm a sok oldalmegjelenítést,és a 4 feliratkozót! Nem is gondoltam volna, hogy már a 2 résznél ennyien lesztek :) Remélem lesztek többen is. Remélem tetszik amit írok, bár komikat is hagyhatnátok magatok után. Most biztos azt gondoljátok, hogy én csak a komikra utazok. Nem. Csak úgy legalább megtudnám, hogy mit gondoltok jónak, vagy rossznak. Nem akarom erőltetni. Ezt a részt nagy örömmel írtam, nekem nagyon tetszik, remélem ti is így lesztek vele :) Mint mondtam, minden héten hozok részt, de nem biztos, hogy olyan hosszúak lesznek. Nem lett olyan részletes a buliról, de remélem ez is megteszi :) Ami dőlt betűvel van az azt jelenti, hogy mit gondol éppen a szereplő. Jó olvasást!!

*Niall szemszöge*

Miután mindenki bemutatta a személyijét, hogy már elmúlt 18, beengedtek minket a bárba. Mikor magam elé engedve, szinte mindenkit, Zayn után beléptem a szórakozóhelyre. Hirtelen megcsapott az alkohol csábító illata, de először úgy döntöttem szétnézek egy kicsit. ebben az óriási teremben.Az egész teremben villództak a fények, a zene dübörgött, bárhova néztem csak embereket láttam. Elindultam hát a felfedezőtúrámra. Megindultam az emberek között, akik egymásnak nyomulva vonaglottak, a sok piától.
Egy-két ember nekem is jött, sőt még alkoholból is került rám pár csepp. Míg haladtam az embertömeg szélén, láttam, hogy jobb oldalon voltak sorban a boxok. Az egyikben megláttam társaimat, akik személy szerint Liam és Sophi voltak. Odamentem volna hozzájuk, de kezdett egyre kisebb lenni a hely, meg nem akartam őket zavarni. Hadd élvezzék az egymással töltött időt. Egyszer csak megláttam magam előtt táncolni, egy ismerős, fürtös fiút, és nicsak ki van mellette Becca. Mikor már épp Harry megkezdte volna az akcióját (ezt onnan tudom, hogy ilyenkor, mindig először végignéz a lányon majd kicsit közelebb lép hozzá, olyan Harry Styles stílusban) közbeléptem, amiért persze szúrós tekintetével találkoztam össze.
-Hé, figyu nem tudod, hogy hol a bárpult?-kérdeztem érzelemmentesen.
-Arra.-mutatott egyenesen. És tényleg, megláttam az épp koktélt rázó pasit, aki épp egy lánnyal beszélgetett, akinek írtó dögös piros ruhája volt. A köszönömöt elhagyva indultam meg célpontom felé. Mikor már csak méterekre voltam a pulttól, és megláttam hátulról a lányt, teljesen lefagytam. Miért kínoz az ég? Ez a rikító piros ruhás szőkeség, Emma. Ilyen nincs. Gondoltam gyorsan megfordulok, és visszajövök később, de késő volt.
-Niall? Szia, gyere, kérsz valamit?-mondta.Hangja szinte simogatta a fülemet, annyira bársonyos, és hívogató volt. Mi? Nem! Válaszolj már Horan!
-Szia Emma. Igen, kérek. Te is iszol?-kérdeztem kicsit szorongva, majd leültem mellé a bárszékre. Ez az este is jónak ígérkezik.
-Aha. Koktél, de már csinálják.-válaszolt, és halványan elmosolyodott, majd a pasi felé biccentett.
-Akkor meghívlak.
-De..-kezdte volna de a szavába vágtam.
-Nincs de.-mondtam ellentmondást nem tűrő hangon.-Valami erőset kérek.-adtam le én is a rendelésem.

Miután megittuk az első kört, jött a második, harmadik...és így tovább. Éreztem, ahogy az alkohol hatása átjárja testem minden egyes zugát. Éreztem ahogy bátorságom egyre csak nő és nő. Még nem voltam teljesen beállva, de azért már a becsiccsentésnél már jóval odébb voltam. Emmán már látszott, hogy neki ennyi is elég volt ahhoz, hogy az alkohol átvegye az irányítást teste és az agya felett. Nem csodálom, a pasi elég erős koktélokat kevert neki, plussz még 2 vodka. Hát.. bevállalós csaj. Egyszer csak Emm megfogta a kezemet, és magával rántott a táncparkettre. Emma mellett a táncolást is elakartam kerülni egész este, mivel hát..elég botlábú vagyok. 2/2 ügyes vagy Horan. Még ezt a két dolgot sem tudtad elkerülni. Mivel képtelen voltam ellenállni a csábításnak, felmentem a táncparkettre táncolni. Szűkös volt a hely, Emma teljesen nekem préselődött, és úgy elkezdett táncolni, vagy valami olyasmit csinálni. Bárhogy próbálkoztam nekem ez nem megy.
-Na Niall, mi a baj szivi? Gyere táncoljunk!-hallottam meg Emma kissé üvöltő hangját mellőlem.
-Bocsi de ez nekem nem megy. Botlábú vagyok a tánchoz. De jobb lenne ha te se táncolnál,vagy bármi is legyen az amit csinálsz- próbáltam célozgatni, hogy hagyja abba rángatózását- Figyu, szerintem, menni kéne, mert már teljesen elszálltál magadtól. Nem te irányítasz.
-De te se vagy teljesen józan- incselkedett -Amúgy is nem akarok hazamenni.-makacsolta meg magát.
Ekkor eszembe jutott valami. Egyszer nekem kellett haza vinnem Josht mert nem akart hazajönni, egy elég vad buli után, igy cselhez kellett folyamodnom, hogy eljöjjön onnan.
-Emm, ha hazajössz velem akkor otthon adok neked valami ajándékot-próbálkoztam.
-Hmm... Oké! De mit kapok?-kérdezősködött.
-Amit majd mindenki reggel-mosolyogtam.
-Hát nekem jó-egyezett bele. Josh is bedőlt ennek. Király vagy Horan.
Megfogtam a mellettem várakozó lányt, majd kézen fogtam, amitől kicsit megszédültem. Bőre puha volt, akár a baba popsija. Megkerestem a kifelé vezető utat, ami nem kevés időbe telt, mert közben újabb vendégek is érkeztek. Megváltásnak éreztem, hogy megláttam az 'Exit'-tel megjelölt ajtót. Szinte kicsaptam az ajtót, és az nagy erővel vissza is csapódott a helyére. Nem mondanám, hogy meleg volt, mivel ősz elején, már kezd eltávozni a nyár, az egyébként sem meleg időjárásáról híres Londonból. Egy lágy szellőt éreztem az arcomon, és ezzel egy időben, orromban egy nagyon édes illatot. Nem tudom beazonosítani ezt a kellemesen édes és egyben mámorító illatot. Azt tudom, hogy kitől fújta a szél, de sohasem voltam jó abban, hogy megmondjam melyik lánynak, milyen illata van. Csak azt tudom, hogy van finom és kevésbé finom. De ez még annál is jobb. Komolyan ez lesz az én titkos drogom. Elöntött egy bizsergető érzés, amit az váltott ki, hogy még egyszer peszippanthattam hajának édes illatát. Megszédültem is egy kicsit tőle. Mikor visszatértem a valóságba, és szemeimet meresztve átláttam az utca túloldalára, megpillantottam egy utasra várakozó 'Taxi' feliratú kocsit. Gyorsan szétnéztem, hogy jön e valaki, de mivel egyik oldalról sem láttam autófényt, magam után húzva Emm-et átbattyogtam a túl oldalra. Bekopogtattam az üvegablakon, ami pár másodperc múlva, le is húzódott, és egy kissé borostás, középkorú, pasival találtam szembe magamat.
-Jó estét! Egy fuvar szeretnék kérni a....-majd elmondtam neki a házcímünket. Így utólag lehet logikusabb lett volna először beszállni, mert elég lassú felfogása volt az embernek, sőt még nagyot is hallott, és mire elmagyaráztam vagy 20x hogy hova is szándékozunk menni, kifagyott a seggem, attól a hülye hideg széltől. De végre beülhettünk, a jó meleg kocsiba, ahol a levőben keveredett a pasi kissé cigaretta szaga, a fenyő illatú levegőfrissítővel.
Míg hazaértünk, végig a sofőr hablatyolását hallgattuk, a forgalomról, meg hogy ilyenkor miért nincsen jelzőlámpa. Már bocsánat, de nem agyhurkász vagyok!
Otthon, otthon édes otthon. Végre kiszállhattunk abból a kocsiból. Kezdet előjönni a klausztrofóbiám. Az ember kezébe nyomtam valamennyi pénzt, becsaptam az ajtót, és húzva magam után, a már félálomban lévő lányt száguldottam a bejárati ajtó felé. Hova tettem azt a hülye kulcsot? Á végre megvan! Kulcsomat nagy nehezen belehelyeztem a zárba, elfordítottam, és 'szezám tárulj' kinyílt az ajtó. Bevonszoltam magunkat a nappaliba, majd rájöttem. lehet könnyebb lenne ha Emmát a kezemben vinném fel, mivel már szinte csak a teste volt a valóságban, a képzelete már valahol álomvilágban járhatott. Kinyitottam, a szobám ajtaját. Már nem volt erőm elcipelni a kezemben, nyugodtan szuszogó lányt a folyosó végére. Az enyém úgy is az elején volt, hogy ha felkelek azonnal tudjak sprintelni a konyhába. Benyitottam a nagy birodalmamba, ahol nem volt kupi. Unalmamban összepakoltam, míg vártam a fürdőre a buli előtt. Emm-met letettem az ágyamra, amitől elkezdett forgolódni, de nem ébredt fel, hál' Istennek. Megkerültem az ágyat, hogy én is nyugovóra térek, de nem is én lennék, ha nem rúgtam volna bele az ágy sarkába, amit hosszú káromkodásom követett. Reménykedtem benne, hogy nem ébresztettem fel hálótársamat, de minden elszállt, mikor felült az ágyon.
-B-bocsi, csak belerúgtam az ágyba-sajnálkoztam.
-Nem érdekes-ásított egyet.
-Feküdj vissza nyugodtan, aludj-mondtam neki megnyugtató hangon, bár ezután a beszéd után nem nagyon sikerült átadnom, neki sok nyugodtságot.
Meglepett következő cselekedete, mert nem visszafeküdt, hanem mint a rakéta kilökődött az ágyból, utána pedig a szobámból, és úgy hallottam lefelé vette az irányt. Gondolkodás nélkül utána mentem, mert így berúgva, nem hinném hogy értelmes dolgot akar csinálni. Mikor beértem a konyhába, ott ült a sötétben és zokogott. Odasántikáltam mellé, majd leültem a fekete bárszékre.
-Mi a baj?- kérdeztem. De eredeti vagy Horan. Egy mezei piros pont.
-Bocsánat, ha elrontottam az estédet.-szipogta, majd bebújt karjaim közé, ami ellen nem is tiltakoztam.
-Hé, nem rontottad el. Te tetted teljessé. Eddig még nem volt olyan, hogy én hozzak haza valakit. Mindig engem kellet hazakotorni az Isten háta mögül.-motyogtam a hajába, mire kicsit felnevetett, ami édesen visszhangzott a fülemben.
-Köszönöm, hogy hazahoztál... És a kérdésedre válaszolva.. hát ezt még nem mondtam el senkinek..azért sírtam, mert ez az este kísértetiesen hasonlít életem egyik legrosszabb estéjéhez-ezzel kicsit megijesztett, de kíváncsivá is tett.
-Miért, mi történt akkor?-unszoltam.
-Tudod a volt barátom.. Ed- szinte köpte a nevét -Egyik este ugyanígy elmentünk bulizni, Ő vitt haza, és lefektetett. Ő is belerúgott valamibe, amire felébredtem, mire olyanokat mondott, hogy csak néztem. Megijedtem tőle.. Emlékszek el akartam menni, de bevágta előttem az ajtót, majd mikor elkezdtem vele veszekedni, hogy el akarok menni..pofon vágott. Elkezdte rólam tépkedni a ruhát, lelökött az ágyra és...-már sírt a végére. Ha egyszer találkozok ezzel a szemét állattal, akkor jól megmondom neki a magamét.
-Nem kell tovább mondanod.. értem.. Én sohasem tennék veled ilyet. Ígérem.-néztem mélyen a szemébe, mert időközbe szembe fordult velem.
-Tudom..-mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra, amitől kirázott a hideg.
-Menj aludni, mindjárt megyek én is.-mondtam, majd az ajtó felé irányítottam.
Muszáj volt megemésztenem. Úgy sajnálom, hogy az a barom állat ilyet tett evel. Nem csodálom, hogy ennyire utálja. Viszont az az Ed megbánja ha megismer engem. De egy kicsit különlegesnek érzem magamat, hiszen csak én tudok erről a szörnyűségről. Ha nem is józanon, de elmondta, és én nem fogok visszaélni ezzel.