10 rész Josh...

Sziasztok! Új résszelm érkeztem! Mivel az előző rész nem sikerült olyan jól, remélem ez tetszeni fog! És ha már itt vagytok komizzatok, vagy pipáljatok légyszives! Előre is köszönöm! :) <3 Jó olvasást! A kövi rész pár pipa és 2 komi után jön. :) Ha kérhetek ilyet. :)

Ui.:Amúgy megfordult a fejemben, hogy nem fojtatom a blogot...

És eljött a 7 óra. Lent ültünk a nappaliba a fiúkkal, és Dzsungel Könyvét néztünk mikor csengettek. Én gyorsan felpattantam, elköszöntem a többiektől, felkaptam a cuccomat, amit már előre összekészítettem, felkaptam a ma vásárolt cipőmet, és már nyitottam is a bejárati ajtót. Kívül, unokatesóm várakozott, és ahogy láttam teljesen fel volt dobva amiatt, hogy a ma estét nála töltöm. Adtam neki két puszit, majd Josh átvette a ruháimat, és elindultunk a kocsijához. Hát mit mondjak... Elég nagy, és elég szép járműve van. Konkrétan egy fekete Range Rover. Csak ennyit tudtam megállapítani, mivel nem vagyok valami nagy kocsiszakértő. Bedobta hátra a cuccomat, miközben én beültem előre. Pár másodperc múlva Josh behuppant mellém, a kormány elé. Érdeklődve néztem, ahogyan elindítja a kocsit. A motor felbőgött, amitől egy kicsit először megijedtem, mert olyan hirtelen jött a hang.
-Jól vagy?-nézett rám "aggódó" tekintettel Josh. De láttam, ahogyan megjelennek a szeme sarkánál a nevetőráncok.
-Persze.
-Figyu, arra gondoltam, hogy rendelhetnénk pizzát, ha akarod megtanítalak alap alatti fokon gitározni, meg megnézhetnénk valami filmet.-mondta. De közbe végig az utat figyelte.
-A pizzában benne vagyok, a dobolással szerintem eljutunk az alap fokig, ami ugye nálam azt jelenti, hogy nem fordítva fogom meg a dobverőket, és valami ritmusfélét tudok velük produkálni, és ami a filmet illeti, szerintem legyen a High Shool Musical.-vigyorogtam.
-Felőlem..De ugye tudod, hogy őrült vagy?-nevetett velem együtt.
-Igen, tudom.-válaszoltam.-De azért még szeretsz?-kérdeztem boci szemekkel, ami ugye tök hülyeség volt, mert Josh végig az utat figyelte.
-Nem, Emm, én nem szeretlek..Én utállak. És mivel utállak, azért furikázlak magamhoz, hogy ottaludj.-mondta teljesen komoly arccal. Ami kemény 1 másodpercig tartott, merthogy mind a ketten elröhögtük magunkat. Hát igen. Ilyen az én Josh-om. Le sem tagadhatná, hogy ismer engem, de ez fordítva is igaz.
Annyira jól elvoltunk, hogy észre sem vettem, hogy már megérkeztünk.Mivel nég ebben a házában nem voltam csak az előzőben nagyon meglepett, hogy Josh háza egyszerűen elképesztő. Mármint nem valami nagy, hanem pont megfelelő. Nem zajos környéken van. De nem is egy eldugott helyen. Óriási hátsókert is tartozik a házhoz. Mármint nem az a legnyagyobb, hanem pont megfelelően nagy.A ház színe vajszínű volt, ami nem volt túl sötét, és túl világos sem. Szerintem minden tekintetben megfelelő.
Josh-sal kiszálltunk a kocsiból, kivettem a cókmókomat, és már indultam is a kapu felé, merthogy kerítés is volt. Amint előkerült a kulcs, már be is tudtunk menni. A ház előtt van egy kis tó, amiben ha jól láttam a sötétben, valami sárga halak úszkáltak. A tó körül kis vízinövények meg kavicsok voltak. Tök hangulatos volt. Olyan Josh-os.
Ha a ház külseje ilyen szép volt, nem is tudom mire számítottam bent. Talán, mint egy kis kastélyban. Pedig semmi különös. Nem volt üvegcsillár, se 50 fős ebédlő. Belülről úgy nézett ki mint az én volt házam, ami leégett egy hülye pszichopata ember miatt.
-Wáó, ez tényleg nagyon szép ház.Egy kicsit különleges.-dicsértem meg.
-Köszi. De semmi különös nincs benne szerintem. Olyan mint egy átlagos ház.-válaszolt, mire elmosolyodtam.
-Hova cuccolhatok?-kérdeztem.
-Fenn az emeleten, balra a második szoba.-igazított el.
Felmentem hát a csigalépcsőn, elfordultam balra, majd benyitottam a második szobába, ami az Ő szobája volt. Ledobtam az ágy mellé a ruháimat, majd visszamentem hőn szeretett unokatesómhoz.
-Mond csak, eddig hogy nem találták meg a házadat a rajongók?-kíváncsiskodtam.
-Tudod, már megtalálták, de a normálisabbja nem nagyon szokott zargatni. Egyszer kétszer eljönnek akkor kimegyek egy fotóra, meg ilyesmi, de ez hónaponta kb. kétszer van.-magyarázta.
-És mi van a másik, hogy is mondjam..kicsit zizisebb felével?
-Ők sem szoktak itt dekkolni a házam előtt. Ők inkább a fiúk kecója előtt táboroznak. Én eddig szerencsére, nem nagyon kaptam tőlük semmit.
-Úúú ez izginek hangzik. Mesélsz?-kérdeztem felcsigázva.
-Persze, csak gyere üljünk le.-mutatott a kanapé felé.
Lehuppantam a puha párnára és kényelmesen elhelyezkedtem.
-Na szóval-ült le velem szemben Josh- volt pár extrém eset. Például, kaptam már olyan levelet, amiben meghívtak a saját esküvőmre. Ami másnap lett volna. Leírták, hogy hova menjek, hányra és hogy miben. De persze nem mentem el. Aztán ott van a melltartós, azt sohasem felejtem el. Egyszer mikor jöttem hazafelé próbáról, leparkoltam, és épp be akartam menni a házba, mikor megláttam egy csomagot a kapu előtt. Felvettem, majd behoztam. Kibontottam, és egy melltartó alakú torta volt benne, és a tetején egy cetli ezzel a szöveggel: "Remélem ekkora megfelel. Szeretlek <3". Aztán telefon, és twitter elérhetőség.
-Öhm..oké..én erre nem nagyon tudok mit mondani. Megpróbálom megemészteni, addig is ha nem baj elmegyek fürödni, addig keresd meg a HSM összes részét légyszi.-mosolyogtam rá.
-Honnan veszed, hogy megvannak?
-Vannak forrásaim..amúgy innen látom. Ne a legelső sorba tedd, ha hazahozol egy lányt.-ajánlottam kacéran vigyorogva, és mielőtt még Josh bármit is tudott volna reagálni, felszáguldottam a lépcsőn, ahol mellesleg majdnem kitörtem a nyakamat, berohantam a szobába, kiszedtem a pizsimet, amit Louis adott kölcsön, és már a fürdőszobában voltam. Gyorsan levetkőztem, közben megengedtem a vizet, hogy ne kelljen sokat várnom a melegvízre.Közben felkötöttem a hajamat. Kisujjamat a víz alá dugtam, hogy megnézzem milyen a víz. Konstatáltam, hogy elég meleg, így beléptem a zuhanykabinba, magamra húztam az az ajtót,beléptem a kédba, és hagytam, hogy a bőrömön végigcsorgó melegvíz kényeztessen.
Teljesen felfrissültem a fürdéstől, és még éberebb lettem mint voltam. Kiszálltam a kádból, megtörülköztem, majd felöltöztem. A póló amit Louis adott elég nagy volt rám. De nem különösebben érdekelt. Felőlem mell alattig is érhetett volna, mivel úgymond "családban marad". Kiterítettem a törülközőmet, majd lebattyogtam Josh-hoz. Unokatestvérem, egy melegítőalsóban feküdt a kanapén, és éppen telefonozott.
-Szépen kigyúrtad magadat mióta nem láttalak.-dícsértem meg elég csak méretes bicepszét.
-Hát igen. Tudod dobolok, és ahhoz kell erő. Bírni majdnem 2 órán kersztül.
-Tényleg, még én is elolvadok ezektől az izmoktól.-ámultam.
Oda sétáltam hozzá, majd lehuppantam mellé a kanapéra. Fejemet vállára hajtottam, mire Ő átkarolt. Kellemsen bizsergető érzés fogott el így a közelében. Már nagyon hiányzott, hogy együtt nevessünk, szomorkodjunk, vagy akát szidjuk a világot. Megnyugtató volt a karjai között feküdni. Teljesen elmerültem a gondolataimban, és szerintem elkezdtem mosolyogni.
-Min mosolyogsz tökmag?-kérdezte aranyos mosollyal az arcán Josh.
-Csak jó veled lenni végre. Nagyon hiányoztál.-bújtam hozzá közelebb.
-Te is nekem, csöppség.-nevetett, majd szorosabban fogott a karjával.
-Hé, nem is vagyok kicsi. 20 évesen már nem vagyok kicsinek nevezhető, és amúgy is 170 centi vagyok. és kb. akora mint te.-nevettem.
-Oké akkor kiegyezünk egy nagykislányban?-vigyorgott kajánul.
-Igen. Te akkor pedig nagykisfiú vagy.-alkudoztam.
-Oké, ebben megegyeztünk.-simította meg az arcomat, majd adott egy puszit a fejem búbjára.
-Na elkezdjük a filmet?-kérdeztem.
-Igen, pillanat.-bólogatott.
Óvatosan leválasztott magáról, majd odásétált a nagy képernyőjű tv-hez, majd benyomta a DVD lejátszót. Pár másodperc múlva megjelent a képernyőn a menü. Josh megnyomta a lejátszás gombot, és már el is indult a film. Visszalépteld hozzám, leült, majd elhelyezkedett ugyan úgy ahogy az előbb feküdtünk, és kezdődhetett a "családi mozi".


*****


-Annyira megható, ahogy Troy meg Gabriella egymáson rágódnak. Annyira összeillenek.-szipogtam. Ami persze mű volt. Van egy szokásunk Josh-sal, hogy állandóan véleményezzük, meg cikizzük azt a filmet amit éppen nézünk, és ez másokat eléggé zavarni szokott. Hmm..nem is tudom, hogy miért.
-Igen.-értett velem egyet Josh- És már fáj, hogy Sharpay mennyire okos.-törölgette a szemét Josh.
-És ez a tánckoreográfiái annyira megindító..azért mert még egy majom is tudja így dobálni magát!-nevettem el magamat.
-Ebben igazad van! Megtanuljuk?-kérdezte Josh, bújkáló mosollyal az arcán.
-Persze miért ne.-egyeztem bele.
Felszenvedtük magaunkat törökülésbe, onnan pedig felálltunk. Kicsit arrébb toltunk mindent, hogy legyen helyünk. Josh visszatekerte a tánc kezdetére, és elkezdtük betanulni a táncot. Percenként kellett vissztekerni, hogy normálisan le tudjuk utánozni a mozdulatokat, de 2 óra múltával eljutottunk odáig, hogy már csak 5x rontottuk el a koreográfiát.
Mikor megpróbáltuk az elejéről, még minden simán ment, aztán a vége felé rossz irányba fordultam, és mivel Josh jól csinálta, összefejeltünk. Akkorát koppant mind kettőn feje, hogy szerintem még az utca túl oldalán is hallották...főleg a röhögésünket, ami ez után következett.
Ott fetrengtünk a földön, mint két félőrült, rázkódtunk a nevetéstől. Nekem már izomlázam volt a hasamban, és könnyeztem is. Mivel már jó ideje így fetrengtünk a földön, idejét láttam annak, hogy megnézzem mi van a fejemmel, mert iszonyúan lüktetett. Kezemet óvatosan a fájó pontra helyeztem, és azonnal felszisszentem, amit Josh is meghallott mert azonnal abbahagyta a viháncolást, és odapattant mellém. Amúgy a fejemen egy óriási púp keletkezett. Szerintem olyan volt, mint egy vulkán. Óriási. Felsegített a földről, majd eltámogatott a konyhaasztalig. Felültetett a konyhapultra, majd kihúzta az alattam lévő fiókot, és kivett egy kanalat. Kezembe adta, azzal az utasítással, hogy nyomjam ezt a második fejemre, hátha attól kicsit visszábbhúzódik.
Épp emeletem a kanalat, mikor megláttam rajta egy szomorú smileyt. Alkoholos filccel rá volt rajzolva, egy szomorú fej a hátuljára.
-Figyel..-kezdtem-Én képzelődök, vagy ezen a kanalon tényleg van egy rajz?
Josh csak nevetve megrázta fejét, ezzel jelezve, hogy nincs gond a szememmel.
-Ezt egyszer Liam csinálta. Nem tudom tudsz-e róla, de Ő, hát hogy is mondjam... fél a kanalaktól. Pár hete nálam ebédeltek, és ugye leves is volt. Mindenkinek tettem kanalat, és Liam tiltakozás képpen, hogy Ő bizony be nem kapja ezt a förtelmes evőeszközt, rárajzolt egy ilyet.-magyarázta.
-Öhm..hát, nem tudtam, de jó pap holtig tanul. Azért ha lehet kérnék egy másikat, mert nem akarom a fejemen ezt a mintát viszontlátni.-motyogtam.
-Oké.-kivette a kezemből, majd kicserélte egy firka nélkülire.
Odanyomtam a hideg kanalat a fejemhez. Hidegség, és megnyugvás áradt szét a testemben. Jó érzés volt valami hideget érezni fájó bőrömön. Tényleg nagyon jó érzés volt.
-Te Em. Hol voltatok Niallel?-kérdezte fürkésző tekintettel.
-Öhm..hát..igazából nem tudom. Csak azt tudom, hogy hogyan nézett ki. Volt egy csomó fa, meg minden.-válaszoltam. Zavarom folyton a hajamat birizgáltam, össze-vissza kapkodtam a szememet, csakhogy még véletlenül se nézzek Josh szemébe.
-Ahha. És, ugye nincs semmi közetek? Vagyis, ugye nem történt semmi?-aggodalmaskodott.
-Istenem, Josh! Nem! Csak barátok vagyunk, ne gondolj semmi rosszra.-tiltakoztam.
-Oké, oké, csak nem akarom, hogy valaki is megbántson. Nem akarom, hogy valami bajod legyen.
-Hát akkor megnyugodhatsz. Mert semmi nem volt, van vagy lesz köztünk. Na gyere ide nagy medve.-nevettem, majd magamhoz húzva megöleltem.

Az idő már éjjel 2 óra körül járhatott, amikor nem bírtam tovább, és felcammogtam az emeletre, de majdnem hátraestem, már annyira nem láttam a fáradságtól. Blöktem a szoba ajtatját, és szó szerint bedöltem az ágyba, majd azonnal elragadott az álom világa...