11. rész Ennél jobb nem is lehetne ez a nap.. 1/2

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy nem hagyom abba a blogolást. Csak azért mert kevés a visszajelzés. Nem fogom komihoz, vagy bármihez is kötni a kövi részt. Hozom ahogy tudom. És már csak azért sem hagyom abba, mert imádom <3 Ezzel nagyjából ki tudom fejezni magamat :) Aki olvassa, annak nagyon köszönöm, és nagyon szeretm érte. Akik nem olvassák, hát azokat is szeretem :) Na nemhúzom tovább a szót. Itt a rész! Jó olvasást! :) xoxo B.

*Harry szemszöge*

Végre eljött a hétfő, amit annyira vártam. Míg Emma Joshnál volt szombat este, átsurrantam Becca-hoz, és megbeszéltük, hogy hétfőn megyünk valahova. Nem olyan lesz mint egy randi, hanem inkább egy ismerkedős délután.

Reggel nyúzottan keltem. Egész éjjel azon járt az agyam, hogy mégis hova vigyek egy ilyen csodálatos lányt. Mert azért egy lepukkant étterembe nem szándékoztam menni. Az olyan közhelyes. De még egy puccos étterem sem a megfelelő. Mikor 3 óra agyalás után sem jutott eszembe semmi, úgy gondoltam lehet aludni kéne. Ezért mikor felébredtem úgy nézhettem ki, mint egy zombi. Erről meg is bizonyosodhattam, amikor belenéztem a tükörbe a szobámban. Fehér bőr, karikás szemek...és még sorolhatnám.

Felkaptam a törülközőmet a radiátorról, meg egy inget, és a boxeremet. Elindultam a mosdó felé. Mivel mindenkinek az emeleten van a szobája, és még csak reggel 8 van, számításaim szerint senki sem szándékozik lekóvályogni az emeletről a földszinti fürdőbe. És ráhibáztam, mert tényleg nem találtam senkit a földszinten. Bezártam magam után az ajtót, és elkezdtem a reggeli teendőimet. Fogmosás, mosokaodás, haj elkészítés, ami abból állt, hogy csak megfésültem és beletúrtam. Már kész is a híres Harry Styles haj, ahogy a directionerek mondják. Hajamra még kötöttem egy sálat, majd átvettem a boxeremet, és az inget. Mikor félig késznek nyílvánítottam magamat, elindultam vissza a szobámba. Igazából nem tudom, hogyan történt, de hátraestem a lépcső előtt. Valami nehezet éreztem a testemen, így eddig zárt szemeimet kinyitottam. Ott feküdt a mellkasomon Becca. Pont egyszerre néztünk egymásra, és amint belenéztem azokba a nagy kék szemekbe... teljesen elvesztettem a fejemet. Eddig még egy lány sem váltott ki belőlem ennyire heves és mély érzelmelet ennyire gyorsan. Olyan édes volt, ahogy ott feküdt a testemen. Így néztük egymást pár percig, mikor Becca észbekapott, és kezdett rólam lemászni, ezzel egy időben én meg felültem. Vagyis akartam felülni, mert Becca keze véletlenül, oda lentre tévedt. Szemeit hirtelen rámkapta, majd arcát elöntötte a pír. Gyorsan elkapta kezét, mire én kényelmetlenül éreztem magamat. Most hogy Becca már állt szemügyre tudtam venni normálisan. Egy oldalt nagy kivágású, Ramones feliratú pólót viselt, és egy extra rövid nadrágot. Arra lettem figyelmes, hogy míg végig mértem, Becca elmosolyodott. Aztán visszamosolyogtam rá, mikor elkaptam tekintetét. Ő egyre csak pirult és mosolygott, én meg nem érettem a okát. Majd leesett. Féltve őrzött testrészemnél, szorítani kezdett a boxerem. Te jó isten!! Én komolyan ráizgultam a dobosunk uncsinjának a legjobb barátnőjére??!! Azt tudtam, hogy tetszik, de hogy ennyire azt nem. Felpattantam,  és már száguldottam is felfelé a lépcsőn. Megint nekimentem valakinek. Ez nem igaz! Történetesen Louis volt az. Na már csak ez hiányzott!! Először csak bambán rámnézett, majd mikor meglátta, higy kezem az ágyékomnál tartom, perverz mosoly csúszott a szájára.

-Na mi van Styles? Addig nézted magad a tükörbe, míg meg nem keményedtél?-röhögött.

-Egyáltalán nem vagy vicces Louis.

-Ohh.. hát akkor meghallgatnám a sztoridat, ha az enyém nem jött be. Nem tudom mi van odalent ami ennyire felizgatott.-mosolygott.

-Hát az úgy volt, hogy...-de még el sem tudtam mondani, mert hangos trappolás közepette megérkezett Ő. Hosszú szőke haja, egyenesen lógott, és majdnem leért a derekáig. Kék szemeiben zavarodottságot fedeztem fel.

-Jó Reggelt Louis!-köszönt neki két puszival- Harry figyelj bocsánatot szeretnék kérni...

-Semmi baj.-vágtam a szavába- Kérlek visszamennél a szobádba?

-Oho, majd szerintem is te fogod megmondani, mikor hova menjek. Akkor megyek oda ahova, és amikor akarok... és most vissza akarok menni a szobámba.-nézett rám szúrósan, amitől még jobban kellemetlenül éreztemagamat.

Átvágott kettőnk között majd bevágta maga mögött a ajtót.

Louisra néztem, és egy "AHHA, már mindent értek" nézéssel jutalmazott meg.

-Élvezed, hogy szenvedek? Ugye?-kérdeztem elég ingerülten és fáradtan.

-Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem élvezem. De elengedlek egy feltétellel.

Hogy elmesélsz mindent!

-Rendben. Szia.

Elszáguldottam mellette, majd becsaptamagam mögött az ajtót. Levetettem magam az ágyra, lecsuktam a szememet, és lassan egyenletesre állítottam a szívverésemet, és a légzésemet. Ennél jobb nem is lehetne ez a nap!!

*Becca szemszöge*

Bevágtam magam mögött az ajtót, és ledobtam magamat az ágyra. Hála Istennek Emma még aludt, így nem ébredt fel hisztirohamomra. Nem sírtam, arról szó sincs, csak magamat marcangoltam mindenért.

Hogy a farnca lehetek ilyen hülye??!! Nem értem magamat! Biztosan összezavartam Harryt. Pedig én tehetek mindenről.. Nekem csúszott oda a kezem, miattam száguldott el, miattam került kényes helyzetbe Louis-sal. Otthagytam, vele. Aki köztudottan mindenben lát valami perverzet... Egyszer már volt belőle baj. Úgy érzem, hogy tönkretszem a kapcsolatukat. Még a hülye is látja, hogy mennyire mély a barátságuk...

Viszont én megpróbáltam bocsánatot kérni, de Hazza, csak elküldött. Jó, lehet én meg egy kicsit hevesen reagáltam. De komolyan, ilyen béna szöveget még sohasem találtam ki beszólásnak. Egy kicsit beégtem. De egyszerűen nem tudok észszerűen gondolkozni, ha ott van mellettem Harry. Mostmár szinte biztos, hogy belehabarodtam, de ennyire nem tud elgyengíteni! Nem, az nem történhet meg!

Szerintem ott feküdhettem az ágyon, kb. 11-ig, mert arra lettem figyelmes, hogy Em telefonja bekapcsolt az ébresztőre. Ha jól tudom, általában, olyan 11-re állítja be az óráját. Ahogy megláttam, hogy nyitogatja a szemét, elkezdtem rázogatni, és addig nem hagytam békén, amíg teljesen nem tudott rám koncentrálni.

Aztán amikor már nem csukta be a szemét percenként, elkezdtem mesélni neki a reggeli történetet...

-Hát, igazából nem tudok rá mit mondani... ez is csak te lehetsz..-nevetett.

-Nem nevet, együttérez!-szóltam rá.

-És mikor mentek, ma randira?-húzogatta a szemöldökét barátnőm.

-Igazából nem tudom.. várj megkérdem.-előhúztam a telefonomat a zsebemből. és pötyögni kezdte, majd elküldtem Harrynek az üzenetet. Lehet hülyeség, hogy itt van 2 szobával arrébb,és üzit küldök neki. De most nem vagyok olyan állapotban, hogy beszélni tudjak vele.

Szia! Mikor szándékozol majd indulni? B.

Pár perc múlva már jött is a válasz:

Olyan 4 körül, ha neked megfelel. :) H.

Oké. :) B.

-Azt mondta, hogy olyan 4 körül.-tájékoztattam Emmát.


*délután 2 órakor*



-NINCS MIT FELVENNEM!!-toporzékltam a szekrényem előtt idegbetegen. Emma próbált nyugtatni, de nekem semelyik ruha nem volt jó. Az egyik túl ünnepi volt, a másik nem tetszett, és a harmadik meg szimplán nem jött fel rám..
-Figyelj, figylej. Most azonnal hagyd abba ezt a hisztit, nem old meg semmit!-szólt rám barátnőm.
-Nem!!! Nincs mit felvennem!! Pucéron nem mehetek!!-őrjöngtem.
-Hát..miért is ne? Harrynek biztos tetszenél.-mosolygott perverzen barátnőm.
-Ezzel nem segítesz, ugye tudod?!-szidtam le.
-Oké, oké. Amúgy elvileg te stylist leszel, ezt felfogtad? De van egy ötletem! Várj meg itt! És ne ordibálj!
Vagy fél órán keresztül ültem az ágyon. Közben feljött hozzám Niall. Jól elvoltunk beszélgettünk. Aztán egyszer csak Emma rontott be az ajtón, oldalán egy Magas, barna hajú, gyönyörű lánnyal. Olyan ismerős volt, csak nem tudom, hogy honnan.
Mikor Emma meglátta Niall-t teljesen elvörösödött, majd makogott valami sziasztok félét, és beljebb tolta a vendégünket. Niall felállt, és odasétált az idegenhez, majd adott neki két puszit, és Emma felé fordult.
-Köszi hogy itt tartottad Beccát.-mosolygott rá Em.
-Nincs mit.-kacsintott a szőkeség majd kiment a szobából, és bezárta az ajtót.
Így hárman maradtunk bent a szobánkban. Emma, a lány, meg én. Barátnőm törte  meg a csendet.
-Becca bemutatom Sophia-t. Nem tudom emlékszel-e rá? Múltkor velünk volt bulizni. Liam barátnője. Most biztosan nem érted, hogy miért hoztam őt ide. Megmagyarázom. Mivel nagyon jó ízlése van, és olyan suliba jár ami a divattal vagy a ruhákkal kapcsolatos, megkértem, hogy jöjjön át segíteni a ruhaválasztásban.-magyarázta Emma.
Akkor ezért volt olyan ismerős.. Ennyire kiütöttem magamat aznap este?
-Szia Becca. Hoztam pár ruhát, ami szerintem jól állna neked, és mivel nem tudjuk, hogy hova visz téged Harry, ezért mindenhova megfelelő viselet kell.-mondta Sophi- Na most van itt pár összeállítás amit szeretném ha felpróbálnál. Mindjár jövök.-majd kisietett az ajtón, és egy méretes bőrönddel tért vissza. Lefektette a földre, majd kicipzározta. Na mivel, hogy nekünk most nincs valami sok ruhánk Em-mel, ezért azt kell mondjam, hogy egy ideje nem láttam ilyen sok ruhát egy helyen. De nem csak ruhák voltak benne, hanem pár cipő, nyaklánc, meg napszemüveg.
Sophia a kezembe nyomott, egy kicsivel térd felett érő fekete szoknyát, meg egy virágos pólót. Ehhez pedig egy magasabb sarkú cipőt adott. Nagy boci szemekkel néztem rá, mire tapsolt kettőt, és a szobához tartozó fürdőhöz tartozott. Gyorsan bementem, átvedlettem magamat a másik ruhába, és már mentem is ki. Emma és Sophi valamin nevettek, de mikor meglátták, hirtelen abbahagyták.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem mosolyogva.
-Áá semmi.-legyintett barátnőm.
-Na mondjátok már!
-Csak annyi, hogy belegondoltunk mit fogtok csinálni a randin. Biztos majd dobálod Harry szájába a szőlőszemeket, kézenfogva sétálgattok egy elhagyatott erdőben..-mondta Em.
-Na jó ezt most fejezd be! Hányszor mondjam még, hogy ez nem randi?? Csak ismerkedünk!-kaptam fel a vizet.
-Ha te mondod.-legyintett Sophi, majd kérte, hogy lassan forduljak körbe.
-Ez szép, nekem tetszik.-szólalt meg Em.
-Nekem is tetszik, bár ha beleszólhatok, szerintem nem kéne szoknya. Ki tudja mit tervez Hazza.-húzta mosolyra a száját Sophia- Itt egy másik. Na gyorsan gyorsan. Már csak egy óránk van!-sürgetett.
Elvettem az ágyról a ruhákat, megint visszamentem a fürdőbe, átöltöztem és mentem ki. Ez az összeállítás nekem nem nagyon tetszett. Nem akartam felvenni kardigánt. Például ha melegem lesz, akkor le kell vennem. Ha le kell vennem akkor fognom kéne. Na most, nem úgy ismerem magamat, hogy én nem tudom meddig cipeljek egy kardigánt magammal. Én az a tipus vagyok, aki inkább odaadja egy idegennek, csak ne kelljen cipelni.
-Figyu..én nem akarok kardigánt.-szólaltam meg, fancsali képpel.
-Oké, akkor ez a harmadik összeállítás. Remélem ez tetszeni fog-mosolygott rám Soph, majd kezembe nyomta a ruhákat. Igazából nem is figyeltem, hogy mit veszek fel, csak akkor néztem meg igazán, mikor már rajtam volt. Egy gyűröttebb, bordó, magasderekú farmer rövidnadrág, meg egy rövidderekú szélesebb fazonú fehér póló, amire az volt ráírva, hogy "I HATE MONDAYS". Találó, mi? Utálom a hétfőket.. Remélem Harry nem fogja félreérteni, Ha meg igen.. az az ő hibája....


FOLYTATÁS NEM SOKÁRA!! ADDIG KOMIZZATOK, MEG PIPÁLJATOK!! PUSZI <3