6.rész. Ez lehetetlen...

Sziasztok! Tudom ez nem lett annyira hosszú rész. De igyekszek. Úgy gondoltam ebbe elég ennyi. Kérhetnék egy kicsit több kommit? :) Remélem jól átjönnek az érzelmek :) Jó olvasást mindenkinek! XoxoB B.

*Harry szemszöge*


Jól fog kezdődni ez a beszélgetés is. Louisnak is most kell felidegesítenie. Nem elég, hogy így is volt bennem alap feszültség, neki még rá kellett tennie egy lapáttal. Szerintem, ha valaki most hozzám érne, azt úgy megrázná az áram. De csak akkor ha lehetséges lenne a bennem kavargó érzéseket átalakítani árammá.
Az ami az este történt...hát nem minden van meg belőle. Igazából örülök neki, hogy Becca elhívott beszélgetni. Legalább tisztázni tudjuk a tegnap este történteket. Amire emlékszek a tegnap estéből, az nem sok ugyan,de az biztos, hogy piszok jól éreztem magamat. Az más kérdés, hogy nem volt helyes.
Becca szemben ült velem az ágyamon. Végig a szemét fürkésztem. Próbáltam kiolvasni belőle valamit, de valljuk be nem vagyok valami nagy "szemolvasó".
Becca lassan kifújta a levegőt, közben mellkasa visszasüllyedt eredeti helyére.
-Harry...én a tegnap estéről szeretnék veled beszélni. Szerintem mindketten tudjuk, hogy nem volt helyes az amit tettünk, vagy tenni akartunk. Mármint az a része amire emlékszek. Javíts ki ha nem jól mondom, de ugye mi tegnap majdnem...majdnem lefeküdtünk egymással.
-Igen.-bólntottam, mintha ez lenne a világ legtermászetesebb dolga.
-Oké. Ha jól emlékszek akkor úgymond az volt a szerencsénk, hogy mind a kettőnknek hányingere lett attól a szarságtól amit ittunk. Még mindig érzem a számban az ízét. Na most,lenne egy kérdésem. Te élvezted az elejét? Tudom kicsit perverz kérdés, de szeretném tudni, mit éreztel akkor.
Basszus, hát majd felrobbantam a boldogságtól ami csak úgy jött. Iszonyatosan jó volt veled, ha csak egy kis időre is együtt lenni.Teljesen elcsavartad a fejemet.-ordibáltam magamban.
-Igazából nem sokra emlékszek szóval nem nagyon tudom. Bocsi.-"füllentettem". Pedig a beszélgetés közben is majd szét robbant a szívem. Még egyszer megakarom ízlelni azokat a piros ajkakat. Azt szeretném, ha még egyszer táncra hívhatná nyelvem,nyelvét. Még egyszer szeretném a karjaimat köréfonni. Még egyszer érezni szeretném kezét ahogy végigszánt a hajam között, és játszadozik pár tincsemmel, miközben néha belemosolyog a csókunkba. Csak még egyszer magam mellett szeretném tudni.
-Értem.-fejét lehajtotta. Lehet más válaszra számított.
Nem nézhettem tétlenül, ahogy belül egy kisebb világ dől benne össze.Vagyis ezt akartam hinni, hogy kicsit rosszul esett neki. A kísértés egyre nagyobb volt. És egyre csak nőtt mikor beharapta alsó ajkát majd kicsit szívogatni kezdte.
Én egy nagy hülye vagyok, és biztosan meg fogom járni, hogy ezt teszem de nem bírok az érzéseimmel szemben. Ebbe bele fogok betegni. Milyen furcsa, hogy még csak egy napja ismerem a lányokat, de az egyikük már elcsavarta a fejemet. Szerintem ez érzelmi lehetetlenség, de be kell vallanom, én vagyok rá az élő példa.
-Becca...-suttogtam.
Fejét felkapta, majd elkaptam tekintetét, és egy másodpercre sem engedtem el. Ajkaimmaé egyre közeledtem az övéihez. Fejét még nem mozdította el. Ezért haladtam előre, míg már csak pár centik választották el ajkainkat egymástól. Direkt megálltam, meg akartam nézni Becca mit lép. Nagy meglepetésemre ajkait követelőzően tapasztotta az enyémekre. Megint éreztem azoka az eper ízű puha ajkakat ahogy bejutást engednek nyelvemnek. Csókunk követelőzőből átváltott érzékivé. Kezét a hajamba temette, majd úgy mint este játszadozott pár göndör tincsemmel, amit én pár férfias nyögéssel jutalmaztam.
Pár perc múlva levegőhiány miatt el kellett vállnunk. Ölelkezve ziháltunk egymás nyakába.
-Ennél jobb józan csókom nem volt.-nevettem, mire ő is felkuncogott. Kihasználva a magasságomat, adtam feje búbjára egy puszit, közben pedig beszívtam hajának mámorító illatát.


*Zayn szemszöge*

Nagyon gyorsan történt minden. A házleégés, utána a szavazásos költözés, aztán Harry és Louis összeveszése. Nem nagyon tudtam mindent felfogni, aminek nagyrészt az volt az oka, hogy iszonyatosan fájt a fejem. Csak foszlányok vannak meg a tegnap estéből.
-Liam. Sophia hol van?-kérdezte Louis savanyú arckifejezéssel.
-Még reggel hazament.-válaszolt kifejezéstelen arccal Leeyum.
Semmi kedvem nem volt a két barátommal bájcsevegni. Így nyár közepén, július 15.-én ünnepelnénk Perrievel a egy éves évfordulónkat. (persze ez a valóságban nem ilyonkar van mielőtt valaki félreértené)
De lehetetlen, hogy együtt ünnepeljünk. Elválaszt minket egy földrész. Ő épp Tokioban van. Én meg Londonban. Képtelenség lenne, hogy elmenjek hozzá.
Kisétáltam, hát a konyhába, odaslattyogtam a pulthoz, majd elvettem egy szemet az asztalon lévő gyógyszerekből. Nem akartam, hogy a többiek lássák, mennyire magamalatt vagyok. Eddig tudtam magamat tartani, már nem megy.
Most biztos minden ember azt kérdezné, hogy miért nem megyek el hozzá. Megbeszéltük Pezz-zel, hogy nem keverjük a munkát, a szerelemmel. Persze eddig is volt pár alkalom amikor már nagyon régen nem láttuk egymást, és elszöktünk pár romantikus napra együtt.
Elmélázásomban, egy bársonyos női hang zavart meg, ami az ajtón túlról jött. Egy percig azt hittem... De nem. Nyílt az ajtó és Emma jött, jobbanmondva ugrándozott be a konyhába. Haja lobogott a levegőben a fel-le mozgástól. Egy kicsit Perriere emlékeztet. Szőke haj, kék szemek. Jó barátnők lehetnének.
-Szia Zaynii!-köszönt.
-Szia csodabogár! Had tippeljek. Josh is belement, hogy itt lakjatok!-kérdeztem. Közben felálltam, majd közelebb mentem hozzá, miközben ő hevesen bólogatott. Kívülről úgy nézett ki mint egy időzített bomba, ami bármikor robbanhat. Ezért megtartottam a tisztes távolságot.
-IGEN!!! Bár vagy 5 percig győzködnöm kellett, de megengedte. Így belegondolva, nem is tudom miért elleneztem annyira, hogy itt legyünk.
-Én se nagyon. Megmondtuk, hogy nyugodtan gyertek.-mosolyogtam.
-És akkor hivatalosan is itt lakunk, vagy alá kell írni valami szerződést?-kérdezte viccelődve.
-Ami azt illeti....-kezdtem. De nem tudtam befejezni, mert Louis és Liam barátaink berontottak az ajtón, a kezükben pedig, ott volt az a 2 papír. Az a bizonyos 2 papír. Mikor megvettük a házat és ideköltöztünk, drágalátos Louis barátunk mindenkivel aláiratott egy úgynevezett "szerzödést". Ez a megállapodás végül is arról szólt, hogy mindent megosztunk a másikkal, gondjainkat,örömünket, a fürdőszobát... Utána csinált egy tervrajzot, amin a szobafelosztás volt. Ehhez hasonlókat rejtett ez a papír is.
-Itt vannak a szerződések!-kiabálta Liam.
-Hé,öreg. Így is szétmegy a fejem, és itt állunk melletted, minek ordibálsz?-dünnyögtem kicsit fedúlva.
-Bocs-rendezett le ennyivel. Végül is mit várok Liamtól amikor tegnap, vagyis ma hazaráncigált minket. Már csak azt kell kitalálnom, hova tűnt a fél pár zoknim! Fura...a cipő pedig a lábamon volt.
-Na drágalátos szomszédom itt van a szerződésetek. amely kimondja, hogy ki hol fog aludni, ki mikor megy a fürdőbe. Többek között arról is beszámol, hogy mindig meg kell osztani egymással a gondjainkat, örömeinket. Blablabla...-mondta tovább a magáét Louis, mintha egy bíróságon lenne. Csal úgy folytak belőle szavak. Mi van? Betűlevest evett reggelire?
Elmélkedésemben a csengő rikácsoló hangja zavart meg. Mivel a többiekel voltak foglalva, ezért rám hárult a feladat, hogy kinyissam az ajtót. Megindultam hát konyhaajtó felé, átcsoszogtam a nappalin, be előszobába. Szinte csigalassúsaggal emeltem meg kezemet és tettem a kilincsre. Az ajtó nyikorgó hanggal jelezte, hogy kinyitódott. Ugy döntöttem, hogy az ajtó helyett inkább a vendégünket veszem szemügyre. Ha nem támaszkodtam volna megaz ajtófélfában, akkor én ott helyben összeesek. Ez lehetetlen...