5. rész. A megbeszélés...

Sziasztok! Nagyon sajnálom az elég nagy késést :( Remélem azért még olvassátok az agyszüleményemet! Bocsánat a rövidségért. Próbálom hosszabbra írni de az időm nem nagyon engedi. Úgy érzem ez a rész elég lapos lett, de ti majd megmondjátok! Légyszi írjatok komikat, hogy tudjam hogy tetszik-e egyáltalán! :) Előre is köszönöm! (Ebben a részben elég keveset szerepel Liam meg Zayn, bocsi azoknak akiknek ők a kedvencük) Jó olvasást! xoxo B.

*Becca szemszöge*


Ez most komoly? Én ezt nem hiszem el! Biztosan viccelődik velünk valaki! Az nem lehet, hogy leégett a házunk! Hiszen tudomásom szerint, nem hagytunk semmit égve. Jaj, vagy mégis?! A hajsütővas! Elkezdtem helyemen fészkelődni. Nem hagyott nyugodni az a gondolat,hogy lehetséges, hogy én okoztam a tüzet.
-Emm...-nem tudtam tovább mondani, mert barátnőm, az arcomba nyomta telefonját, kezét pedig a szájához kapta.
Megpróbáltam felfogni az üzenet tartalmát. Szépen minden szót átolvastam 20x hogy biztosan az van-e odaírva. Valahogy nem akart összeállni az egész story. Ez teljesen felfoghatatlan. Sokkos állapotba kerültem. Köpni-nyelni nem tudtam, ettől az egésztől. Azt mindig is gondoltam, hogy Ed aljas és egy féreg de hogy ennyire..
-Ez most komoly?!-csak ez jött ki a számon. Lehet ez egy elcsépelt kérdés ilyenkor, de nem jutott más az eszembe.
Megpróbáltam elnehezedett lábaimat mozgatva felállni a földről. Kicsit meginogtam, még mindig a szöveg hatása alatt voltam. Valahogy adavánszorogtam a tőlem egy karnyujtáásnyira ülő Emma-hoz, majd lehuppantam mellé. Kezeimet szorosan köré fontam. Csak ennyit tudtam adni neki, és magamnak is, Tudtam hogy ez neki nagyobb megrázkódtatás mint nekem. Mert végül is mind a ketten elvesztettük az otthonunkat, de nem akárki miatt...
Éreztem ahogy barátnőm is felém fordul, majd kezeivel szorosan rám csimpaszkodik. Így öleltük egymást, mind ketten abban bízva, hogy ez csak egy álom, és felébredünk belőle nemsokára. De nem történt semmi.
Egy furcsa érzés fogott el. Olyan szúró érzés a hátam közepén. Olyan érzés, amit még nem sokszor érezhettem, mivel nem nagyon szoktam a középpontban lenni. Ekkor rájöttem, hogy körülöttünk 5 fiú vár beavatásra. Nem tudtam, hogy mondjuk el nekik. Azt sem tudtam, hogy egyáltalán avassuk-e be őket ebbe számunkra eléggé megrázó hírbe. De rájöttem, hogy perpillanat nem nagyon érdekel, hogy ki tudja meg, Csak el akartam valakin ek mondani, és mivel bennem szerintem nagyobb lélekjelenlét volt mint Emma-ban, rám hárult ez a feladat. Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan kezdjek hozzá.
-Srácok...-ekkor a szemem sarkából barátnőmre pillantottam, aki alig láthatóan bólintott egyet- mint már tudjátok leégett a házunk. Niall-fordultam a szőke fiú felé- te kérdezted, hogy miért. Nos úgy elég nehéz lesz megértenetek, hogy nem nagyon tudjátok, hogy régebben Emma miken ment kersztül. Nagyszavakban annyi, hogy volt egy fiú aki mindig bántotta, aztán szakítottak, de a fiú megfenyegette, hogyha nem megy vissza hozzá akkor bajok lesznek. És az hogy a házunk leégett, ennek a következménye. Küldött az előbb Emm-nek egy üzit, amiben leírta, hogy menjen vissza hozzá, különben ez még csak a kezdet...-kiszáradt a szám, míg ezt elmondtam. Kissé zihálva néztem végig az 5 fiún. Ha nem tudnán, hogy ezek öten mennyire szórakozottak, azt hinném, hogy most szívták le az agyukat. Úgy ültek ott a földön, mint öt álmából felkelt hulla, akik gondolkoznak. Szinte mind az öten az alattam lévő kanapét szugerálták. Gondolom, próbálták feldolgozni a hallottakat.
-Barom -hallottam meg Niall recés hangját. Egyet értettem vele. Sok minden eszembe jutott , hogy hogyan lehetne jellemezni ezt az embert. De úgy döntöttem, hogy inkább nem osztom meg a többiekkel.
-Egyet értek -helyesltem.
Már pár perce senki sem szólalt meg, úgy gondoltam, hogy kicsi életet kéne vinni ennek a letargikus hangulat helyére, de valaki megelőzött.
-Nehogy már egy ilyen kis pisis hülye miatt sírj! Te sokkal jobb vagy ennél! És már meg van oldva a lakásotok, szóval, ha valaki is szomorkodni mer a közelemben azt...azt...azt megcsikizem- mondta Louis.
Önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám. Nem tudom, hogy honnan jönnek neki ezek a megnyílvánulások, de az biztos, hogy mindenkit felvidított.
-Hogy érted, hogy meg van oldva a lakásunk?!-kérdezte kissé még röhögve, de meglepetten Emm.
-Ne hülyéskedj! Hát majd itt fogtok lakni! Ez nem kérdés.-mondta halál komoly arccal Louis.
Nég én is meglepődtem. Ekkora meglepetésre én sem számítottam. Az képtelenség, hogy mi itt lakjunk. Bár mondjuk egy időre nem lenne hátrány, így lenne időnk munkát majd albérletet keresnünk, de nem lóghatunk a nyakukon. Végül is ez nem teljesen rajtam múlik.
-Részemről rendben, de nem akarunk a nyakatokon lógni.
-Én nem tudom. Jó is lenne meg nem is. Jó lenne mert lenne időnk összeszedni magunkat. Viszont a hátulütője, hogy állandóan a nyakatokon lennénk, azt meg szerintem egyikőtök sem szeretné. Meg amúgy is ott van Josh is biztos megengedi, hogy pár hétig nála lakjunk-vázolta fel a helyzetet Emma.
Igazából én szívesen maradok itt a fiúkkal, de nem csak én döntöm el. Lehet a ki göndörke mosolya miatt is szeretnék itt maradni. Még meg kell vele beszélnem a tegnap este történt dolgokat, és szerintem ezt ő is tudja, mert egész nap nem is nézett rám szinte. Ami egy kicsit fáj is igazából...


*Niall szemszöge*


Igazából nekem tetszik ez az ötlet, hogy a lányok itt lakjanak. Jó lenne...kicsit változatosabb lenne ez a 2 hetünk itthon. 
-Hé, nem lógtok a nyakunkon. Elhiheted, ha nem kedvelnénk titeket akkor mondtuk vagyis mondtam volna, hogy lakjatok itt?-tette fel a kérdést Louis barátunk.
-Hát nem, de nem szokott az ember csak úgy meghívni 2 tök idegen csajt, hogy lakjanak vele-kötöszködött Emma. Végül is megértem, miért ilyen ellenséges most. Én már rég diliházban lennék. Hozzám képest Emma egy kemény szikla.
-Épp ez az drágaságom! Hidd el csak úgy nem szoktunk meghívni magunkhoz senkit, hogy lakjon nálunk. És nem lennétek a terhünkre-Emma csak egyre rázta a fejét, miközben haja simogatta arcát-Oké akkor szavazzunk!-javasolta Louis- Aki azt akarja, hogy a lányok itt lakjanak az tegye fel a kezét.
Lassan emelkedtek a kezek a magasba. először természetesen répa kedvelő barátunk, utána göndörke, akik lepacsizták egymást. Harmadikként Liam, majd Zayn tette fel a kezét. lassan én is a magasba emeltem a kezemet, és utánam Becca is felemelte a kezét, egyedül Emma keze pihent még a formás combjain.
-Na?! 6-1 arány. Lehet még 7-0 is.-nézett barátnőjére Becca.
Emma szemeit a mellette ülő szőke hajú lányra emelte. Látókészülékeiben zavarodottság, elérzékenyülés és meggyötörtség tükröződött. sajnáltam, de önző módon szerettem volna, ha igent mond. Szerettem volna vele több időt tölteni, jobban megismerni. Az égiek meghalgatták imámat mert Emma megszólalt.
-Hát legyen.. Nem akarok összeveszni veletek, és látom, hogy felesleges bármilyen ellenállás. És ha Becca is így gondolja akkor jó. Csak beszélhetek Josh-sal?-adta meg magát. Láttam rajta, hogy kicsit megkönnyebült, mert legalább már ezen nem kell őrlődnie.
-Ez az!!-pacsiztam össze Harry-vel. Lehet kicsit félreérthető volt, mivel kaptunk pár "ez most mi?" pillantást. Emma csak megrázta a fejét,majd felállt a helyéről és elindult a lépcsőhöz. Lábai kecsesen vitték előre. Haja kicsit himbálózott, miközben, haladt előre. Nem akartam odanézni, de pasiból vagyok. Formás fenekét egy kicsit ide-oda limbálta. Nem tudom, hogy ezt tudatosan vagy nem tudatosan csinálta-e de engem megőrített vele. Még pár másodpercig néztem nyálcsorgatva, majd mielőtt feltűnt volna a többieknek, hogy épp Josh unokatesóját stírölöm eltűnt az alakja a fordulóban.
-Én is felmegyek. Harry! Velem jönnél?-kérdezte távolságtartóan Becca.
Nem értettem mi dolguk van egymással, de Louis piszkos fantáziája már beindult.
-ÚÚÚ aztán védekezzetek!
Harry dühös tekintettel fordult, hátra a lépcsőtől. Úgy látom ez kettejük között nem egy romantikázás lesz (mármint Becca meg Hazza között).
-Vigyázz magadra Tomlinson! Én nem olyan vagyok, hogy az első nap megfektetem. És mielőtt másra gondolnál, nem a második, sem a harmadik vagy a negyedik napon. Szóval tartsd meg magannak a hülyeségeidet!-mondta ingerülten Harry.
Ez már rosszul kezdődik.
-Harry majd ráértek később is veszekedni gyere már!-szólt rá Becca.
Harry nagy nehezen eljött Tommo barátunktól, majd ők is eltűntek a lépcső mögött...


*Becca szemszöge*


Felértünk az emeletre. Megkértem Harry-t hogy az ő szobájában beszélgessünk. Abban a szobában ahol ma reggel felkeltem. Muszáj lesz megbeszélnünk az este történteket. Ezt nem lehet elfelejteni. Az más kérdés, hogy nem teljesen emlékszek rá.. Benyitottunk Harry szobájába. Leültünk az ágyra egymással szemben. Most vagy soha Becca...