8. rész Valami elindult bennem...

Sziasztok! Most megpróbálom betartani azt az elvemet, hogy minden héten hozok rész, de sajnos nem lesz könnyü, mert áprilisban lesz kiérettségim, és még semmit nem tanultam :( De próbálkozok! Úgy látom, nem nagyon akartok komizni. Végül is nem baj, csak igy nem tudom, hogy tetszik-e. De nagyon köszönöm nektek, hogy átléptük az 1000 oldalmegjelenítést! Imádlak titeket <3 Na nem beszélek tovább. Jó olvasást!

Reggel egyedül ébredtem a hatalmas francia ágyban. Becca nem volt sehol, igy alkalmam volt, szétterülni az ágyon. Kipróbáltam azt, amit a reklámokban szoktak a lányok csinálni, hogy össze vissza gurulnak az ágyon, beszívják a paplan kellemes illatát, és tök frissek. Ebben csak azt a bökkenőt fedeztem fel, hogy a gurulásig még eljutottam, de leestem az ágyról, ami megjegyezném, nagyon fájt. Aztán a paplan illata sem stimmelt, mert én nem éreztem semmit, bár lehet, hogy nekem rossz az orrom. A harmadik eltérést pedig a frissesség mutatta, mert én minden voltam, csak friss nem. Konkrétan elaludtam a földön.
Arra keltem, hogy valaki rázza a vállamat. Ráérősen kinyitottam a szemeimet, amik kicsit összeragadtak a csipától. De a látvány mindenért kárpótólt. Szőke tincsei rendezetlenül az ég felé meredeztek, kéken csillogó szemében álmosságot véltem felfedezni. Csupasz felsőteste egyenletesen emelkedett, fel-le. Így is kába voltam, de ez még jobban elvette az eszemet. Komolyan émelyegtem, forgott velem a világ, pedig feküdtem...a földön. Meg sem tudtam szólalni annyira émelyegtem. Olyan Deja vú érzésem volt, mintha már átéltem volna egyszer ezeket az érzéseket.
-Hogyan kerültél a földre?-kérdezte Niall, és bár arca sima volt, láttam, ahogy a szeménél összefutnak a nevetőráncai. A kérdésre visszatérve, mégsem mondhattam neki azt, hogy össze vissza gurultam, mint egy reklámban, szóval a kegyes hazugsághoz folyamodtam.
-Hát tudod..én csak gondolom..szóval sokat szoktam forogni, és gondolom leestem.-füllentettem, vagyis próbáltam, de a felsőteste teljesen elvonta a figyelmemet. Komolyan fizikai fájdalmat éreztem amiatt, hogy a szemébe kellett néznem. Vagy várjunk..auu a kezemen fekszek.
-Auu-nyögtem fel.
-Mi történt?-reagált azonnal Niall. A szemei megteltek aggodalommal.
-Jah semmi, csak asszem kifordult a karom.-mondtam, majd megpróbáltam kihúzni magam alól, a beszorult testrészemet.
-Te bolond vagy.-nevetett jóízűen Niall, miközben én szenvedtem a kezemmel.
-Te meg segítőkész.-vágtam vissza. Nehogy azt higgye már, hogy elájulok tőle. Ami részben igaz..de akkor is, ez így nem fair.
-Jól van na, gyere, segítek.-majd megfogta a kezemet,és kihúzta alólam. A másik pillanatban, viszont már az ágyon ültem.
-Öhm..köszi. De ha már így megint tudok mozogni, szeretnék felöltözni, és nem tudom, hogy miért jöttél be, és köszönök mindent, de mostmár kimehetsz. Ígérem nem csinálok semmi önveszélyes gyakorlatot.
-Oké, értem a célzást, és tudod hobbim nézni az embereket, mikor alszanak.-röhögött. Majd elindult az ajtó felé.-De ha tudni akarod, akkorát koppantál, hogy beleremegett a ház, és én a túlsó oldalon aludtam.-és kilépett az ajtón.
Ezt jól megkaptam. Ott ültem az ágyon, tiszta piros fejjel, tisztára beégve. Most egy hideg fürdő tudna segíteni a legtöbbet.



*Délután*





-Srácok, nem lenne baj ha átmennék Josh-hoz?-kérdeztem, bár nem tudom mi értelme volt megkérdezni.
-Jah, persze. De minek kérdezted meg?-úgy látszik Liam belelát a fejembe.
-Őszintén...nem tudom. Viszont lenne egy kérésem. Harry...-kezdtem volna angyali mosollyal, de úgy látszik ma mindenki átlát rajtam.
-Nem. Felejtsd el. Nem adok oda neked kocsit, mert tegnap is elszáguldottatok.-jelentette ki olyan hangnemben, hogy tudtam, semmire sem mennék azzal, ha földhöz verném magamat-Viszont odaadok egy kocsit, ha valaki elkísér, és ezalatt azt értem, hogy vezet. Na? Ki akar az őrült csajjal furikázni?-nézett körbe a többieken, majd engem megajándékozott egy amolyan "ezt a kört én nyertem", én meg egy "azt csak hiszed" pillantással lerendeztem.
-Majd én megyek. Úgy is korog a pocim. Kaja kell a kis Niall-nak.-Uppssz..ezt csak én értettem félre, mármint a végét? De amikor mindenki kicsit furcsa grimasszal nézte az Ír fiút, korrigálta mondanivalóját.
-Vagyis, kaja bevitelre van szükségem, ami lemegy a gyomromba, így nem leszek éhes.
Ahh, persze így mindjárt más..
-Oké, akkor induljunk, mert hiányzik az a lökött.-indultam a garázs felé, de még visszaköszöntem a többieknek-Sziasztok!
Niall követett, úgyhogy a szívem őrült tempóban kezdett kalapálni. Nem tudom miért de ma már másodjára őrjít meg, pusztán az, hogy egy légtérben vagyunk, és még nem is beszélgetünk. Fura. De most már igazán le kéne szoknom erről a hülye szokásomról, mert ha ez még sokáig folytatódna, akkor az azt jelentené, hogy tetszik nekem a szőkeség. Ami lehetetlen. Szerintem. Addig is megpróbálom kizárni ezt az érzést.
Gondolatmenetemnek az vetett véget, hogy Niall rám dudált. Úgy látszik kicsit elbambultam. Úú de ciki.

Beültem mellé, és automatikusan benyomtam a rádiót. Mire megszólalt a kedvenc számom. Pont a refrénnél tartott a dal. A teste bizseregni kezdett, nem tudtam megállni, hogy ne kezdjem el dúdolni. Komolyan nem vagyok amolyan, éneklős tipus, de Katy Perry olyan hatással van rám, hogy muszáj vele együtt énekelnem. Általában, ha padlón vagyok akkor az ő számait hallgatom. Sokan meg szokták kérdezni, hogy  miért szeretem ennyire. A válaszom általában ez: "Mert egyéniség, és mert miért ne?"
Tudom elég fura válasz, de ez az igazság. Ő az egyik ember akivel teljesen azonosulni tudok, minden téren. Rajta kívül még 2 emberrel vagyok így. Josh-sal és Becca-val.
Úgy eldúdolgattam magamban, hogy észre se vettem, hogy a számnak vége van, és egy másik következett, de én még mindig azt énekelgetem.
Óvatosan félrepillantottam, hogy mi a reakciója a mellettem magában mosolygó Niall-nak. Kaptam tőle, egy olyan aranyos vigyort amitől szinte majdnem elolvadtam.
-Bocsi, csak nagyon szeretem Katy-t..-magyarázkodtam.
-Semmi baj. Én is így vagyok pár emberrel-vonta meg a vállát-Figyu. Nagy baj lenne ha előbb elmennénk kaját venni? Mert már nagyon éhes vagyok.-kérdezte. Láttam rajta mennyire szenved, szóval rábólintottam.
5 perc múlva egy Starbucksnál álltunk meg.
-Kérsz valamit?
-Egy kávé jól jönne, köszi.-vigyorogtam.
Kiszállt, majd bezárta az ajtót, és szinte hipergyorsasággall, az ajtóhoz sietett. Úgy gondoltam elidőzik bent, elővettem a fülhallgatómat, és elindítottam a telefonomon Katy-t. Lehunytam a szemem, és hagytam, hogy átjárjon a zene.
Rosszul tippeltem, mert egy számot sem tudtam végig hallgatni, mert valaki 2 perc után bepattant mellém, felbőgette a motorokat, és már száguldottunk is az úton.
-Beléd meg mi ütött?-kérdeztem kicsit felháborodva Niall-tól. Mert azt még eltűröm, hogy az aranyosságával furcsa érzéseket vállt ki belőlem, amik nem akarnak múlni, de azt ne higgye már, hogy megszakíthat egy Katy dalt, egy ilyen magánakcióval.
-Csak nézz hátra!-mondta rezzenéstelen arccal. Megtettem amit mondott, és ha jól láttam több 100 lány futott utánunk. Oké, visszaszívom amit az előbb gondoltam. Ez de durva!
-Oké..hát akkor most mit csinálunk?-kérdeztem egy kis kétségbeeséssel a hangomban. Gondolom meghallotta a hangomban, ezért lágyan elmosolyodott.
-Hát igazából addig furikázunk amíg el nem fáradnak. Vagy van b) változat is.
-Mi a b)?
-Van egy jó kis hely amit ismerek. Ha belehúzunk akkor nem találnak meg.
-Oké, én a b)-re szavazok.-tettem le a voksomat.
-Jó. Akkor kösd be magad kisanyám!
-Hogy mondtad?-néztem rá hitetlenkedve, és egy kis éllel a hangomban.
-Semmit.-húzta össze magát. Szó szerint.
De amúgy nem ártott, hogy figyelmeztetett, mert tényleg belelépett a gázba. Csak úgy suhantak el mellettünk a fák, és egyszer csak arra eszméltem fel, hogy egy kis puszta közepén álltunk meg. Körülöttünk fák. Az ágaikon keresztül átszűrődött a nap gyér fénye, de annyira szép látványt nyújtott, hogy önkéntelenül is elindultam a fény irányába. Annyira szép volt. Abban a pillanatban azt éreztem, hogy most repülni tudnék a boldogságtól. Ez az érzés minden terhet levett a vállamról, amivel eddigi életemben találkoztam.

Különös érzések...

Két kezet éreztem a derekam köré fonódni. Az érintéstől kirázott a hideg. A következő pillanatban már egy áll nehezedett a vállamra. Oldalra fordítottam a fejemet. Egy hunyorgó szempárt és egy édes pofival találtam szemben magamat. Ahogy a nap fénye megvilágította az arcát, megláttam a szeplőit. Éreztem ahogy a lábaim megremegnek alattam. Hogy válthat ki belőlem valaki ilyen érzéseket?
-Van egy szemcsim. Kéred?-kérdezte szemtelen mosollyal az arcán.
-Persze.-egyeztem bele.

Egy csomó ideig beszélgettünk. Úgy éreztem vele fesztelenül megbeszélhetek mindent. Pedig még csak 2 napja ismerem! Úgy beszélgettem vele mint Josh-sal. Semmi gátlás, csak Niall, én és a természet. De közben végig bizseregtem, ha mosolygott, ha hozzám szólt. És soha nem voltam boldogabb mint akkor. Azt hiszem valami elindult bennem...